Lelki levelek kamaszos szülőknek I.

Figyu, az a legfontosabb, hogy ne ijedj meg. Ott, akkor, amikor először felismered, hogy ez már a kamaszkor, akkor ne ijedj meg és ne kapj utána, ne nyomj padlóféket. Olyan a gyereknevelés, mint egy Forma I-es pálya: élesek a kanyarok, hirtelen változik a pálya. Ha a kisiskoláskorból a serdülésbe úgy kanyarodunk be, hogy nem mozgunk egy ritmusban a gyerekkel, ha nem tudjuk követni őt, hanem kisodródunk, akkor minden nappal jobban szétzilálódunk. Ahány napot, hetet, hónapot eltöltünk így szétcsúszva, annyit tölt el ő maga meg nem értett, magányos kamaszként: épp a legelején, amikor még ő sem érti, mi történik vele, még ő is teljesen meg van zavarodva. A tizenéves korban érdemes jóban lenni, érdemes a kapcsolatot okosan, szeretettel átmenteni, mert amikor (vigyázz, ez fájni fog) amikor kirepül és fiatal felnőtt lesz, arra fog majd főleg emlékezni, milyen volt veled az előző tíz évben: és az határozza majd meg, mennyire enged magához, az unokákhoz…

Ezért érdemes rákészülni. Nekem két könyv is óriásit segített: Vekerdy Tamás Kamaszkor körülje (pedig Vekerdy-vel nem mindenben értek egészen egyet, de ez a könyv színarany); és bölcs, nagy tudású, melegszívű tanárom, Kulcsár Éva könyve: A serdülőkori fejlődés pszichológiai jellemzői (kár hogy ennek nincs valami népszerűbb kiadása, megérdemelné).

De ne csak okos könyvekkel készülj: éld újra át! Elevenítsd föl a saját kamaszkorodat! Ülj össze a régi osztálytársakkal, sztorizzatok, meséljetek és nevessetek addig, amíg azt nem érzed, mintha szinte újra ott lennél. Ne elemezz! A lényeg itt az élményszerűség. Éld meg! Éld át újra, mi volt ciki, mi volt poén, mi volt buli, min röhögtetek, mire vágytatok, kivel bandáztál, miért lelkesedtél, kit és mit imádtál, kit és mit utáltál; miért haragudtál anyukádra, apukádra és főleg azt: mik voltak a fő bűneik? Az a kamasz, aki voltál, mit sérelmezett a szülei viselkedésében? Mit nem értett Anyu, Apu? Ásd elő a régi naplóidat, tárgyaidat, emlékeidet: a koncert- és vonatjegyeket, ruhákat, fotókat, zenéket, kazettákat! Ha visszautazol az időben, százszor könnyebben meg fogod érteni a saját gyermeket kilengéseit, túlkapásait, örömeit, bánatait. Érezni fogod, mi az, amit semmiképp sem szabad tenned, és mi az, amit lehet, vagy érdemes: mi az, ami neked serdülőként hiányzott. A tréningen is átvesszük, mik a fő veszélyek, mit érdemes elkerülni – de ott a titkos receptet is megkapod, hogyan tudod a kamasszal folyton erősíteni, hizlalni a kapcsolatot, hogy a végére szinte jobb legyen, mint előtte volt. Hogy közben mitől lesz újra és újra örömteli!

Érdemes a társaddal is készülni rá: beszéljetek róla! Ahogyan egykor megbeszéltétek, hogy gyereket vállaltok, most gondolkodjatok együtt azon, hogy a gyerekek fel fognak majd nőni. Ha nő vagy, különösképp érdemes figyelni: a férfiak általában nagyobb lélekjelenléttel veszik ezt, könnyebben tudnak örülni, ha önjárónak kezd bizonyulni a kölyök, ha látszani kezd, hogy ember lesz belőle. A férfiak kevésbé kapaszkodnak, könnyebben bíznak, érdemes lehet példát venni róluk. Már ha van férfi a háznál. De ha nincs, bátran vedd igénybe valamelyik férfi haverod! Jó, ha a szülők előre készülnek, hogy amikor először bezárkózik vagy lepattint a gyermek, amikor először vesz föl olyan cuccot, amitől égnek áll a hajad, akkor össze tudjatok mosolyogni: „Na, kezdi már! Juhé, indul a hullámvasút, kapaszkodjunk erősen, sikítsunk, nevessünk nagyokat és ne engedjük el egymást!”


« Vissza