Lelki levelek kamaszos szülőknek III.

De azért is fájni fog, mert a serdülő majd csapong, faltól falig, és vad dolgokat cselekszik. Pedig szerintem pont ezt megérteni a legizgalmasabb: hogy miért csinálja? Miről is szól a serdülés? Mi történik az agyban, mi a lélekben, mire jó ez a majd’ tíz éves átmeneti periódus, interregnum, vagy ahogy az Alföldön mondják: „se kint, se bent, mint az ajtófélfa” korszak? Mi a dolga, mi a feladata a serdülőnek? Hiszen a természet szerves rendjében kell, hogy értelme legyen a sok lázongásnak, sírásnak, konfliktusnak, a saját fájdalmának, elveszettségének, vad hullámzásainak! Persze, hogy van. Ha elkapod a fonalat, ha megérted, milyen srófra jár ez az egész, akkor még mulatni is fogsz egy-egy megnyilvánulásán. Illetve nem egy srófra jár, hanem sok srófra, és váltani is kell tudni szaporán: ma ilyen a kamaszom, holnap amolyan, de értem, miért, és tudom, hogy melyik zenére melyik táncot kell járnom, hogy szinkronban maradjunk. De itt is igaz: neked kell rendben lenni és észnél lenni; jól látni az egészet ahhoz, hogy tudd, mikor kell félni, mikor kell közbeavatkozni és mikor lehet somolyogva félreállni a legvadabb hullámverés közepette. Mikor van baj, és hogyan érdemes viselkedni a váratlan krízishelyzetekben? Próbáljuk elérni, hogy ne legyen váratlan a váratlan! Hiszen váratlan helyzet bizonyosan várható.

A legizgalmasabb a megértés. Izgalmas, mert a lélek mélyébe enged bepillantást, sőt, itt-ott az élet legmélyebb rejtelmeibe: mi az, hogy gyerekkor, hogy felnövés, mi az, hogy egyéniség. Sőt: a maga módján az élet és a halál, a cél és az elmúlás kérdései is felszínre kerülnek itt. De izgalmas a kamaszt megérteni azért is, mert ha ügyes vagy, beépíted magadba azt az elvet, amely mentén nyugodt szívvel tudod szabadon engedni: úgy, hogy nem sérül bele a nagyvilágban, de nem is fékezted túlságosan.

A tréningen azt is megtanulhatod, hogyan lehet a kamaszt mégiscsak nevelni és szabályozni. Hogyan lehet hatni rá, hogyan lehet befolyásolni. Mert igenis lehet, csak nem úgy, ahogyan hinni szokás. Épp ez az egészben a varázslatos: ahogyan szüksége van a felnőttekre és mégis löki el magától. Megtanulhatod, hol van ebbe a bejárat és hogyan kell az ajtón kopogtatni. Már ha hajlandó vagy megtanulni a kopogtatást, és elfogadni, hogy nem mindig találsz bebocsátást.

Legfőképpen mégis azért érdemes eligazodni a tizenéves kor lelki térképén, mert megtanít élvezni, szeretni a serdülőt, gyönyörűséget lelni benne. Talán soha annyi öröm, annyi szép élmény, közelség, gyönyörűség nem vár, mint a tinédzserkor felfénylő pillanataiban, óráiban. Nincs izgalmasabb, mint amikor a bábból kibomlik a pillangó…


« Vissza