Csoportos Gordon-tréning

A konfliktusmegelőző kommunikáció művészete

A Gordon-módszer valójában nem kevesebb, mint a kulturált, konfliktusmegelőző kommunikáció átfogó eszköztára. Aki nem szeretne veszekedések, feszültségek közepette élni; aki úgy érzi, bár tele van szeretettel, a megszólalásai sokszor félresiklanak; aki szeretne békésebb, melegebb kapcsolatokat; aki kíváncsi rá, melyik mondata miért épp úgy sül el, ahogyan; aki belefáradt, hogy csak áldozathozatallal tudja feloldani a feszültségeket; aki tudni szeretné, hogyan érthetne szót jobban a szeretteivel, annak szól ez a modell. 

Na de mit ad pontosan a Gordon-módszer?

Egy olyan áttekinthető, logikus és tanulható kommunikációs eszköztárat, amely megtanít fölismerni kommunikációs típushelyzeteket, és azt:

• a különböző feszült helyzetekben valójában ki a problémagazda, kinek sérül valamilyen igénye;
• hogyan tudjuk saját érzéseinkből kiolvasni, valójában mire van szükségünk ahhoz, hogy a lelki egyensúlyunk helyrebillenjen,
• hogyan közöljük saját igényünket elfogadható módon, úgy, hogy senkit ne sértsünk vele és jó eséllyel meg is kapjuk, amire szükségünk van;
• hogyan halljuk meg, értsük meg, mi a másik ember igénye, sőt meghallgatásunkkal hogyan vezessük el őt oda, hogy megértse, mit érez és mire van szüksége (ez már-már pszichológusi készség, amellyel akár gyermekünknek, akár másoknak komoly segítséget nyújthatunk nehéz helyzetei kezelésében);
• az eltérő igényeket hogyan tudjuk összefésülni kapcsolatépítő formában;
• hogyan tudunk semleges kívülállóként közvetíteni vitás felek között, legyen szó gyermekeinkről, beosztottainkról vagy bárki másról, mégpedig anélkül, hogy valamelyiknek pártját kéne fogni, vagy hogy a végén rajtunk csattanna az ostor;
• a konfliktusoknak hogyan lehet még a kirobbanás előtt elejét venni;
• és miként tudjuk „békeidőben” kezelni azokat a tényezőket, amik újra és újra ugyanabba a konfliktusba sodornak.

Új kapcsolati készségeinket nem csak gyermekünkkel, hanem egyéb családi kapcsolatainkban, társunkkal, barátainkkal, munkatársainkkal, gyermekeink tanáraival, vagy bármely más fontos kapcsolatunkban is kamatoztatni tudjuk, ahol az együttműködés a tét, s ezzel minden kapcsolatunkban javulás állhat be.

Gordon a gyereknevelésben

Thomas Gordon kommunikációs módszere azt ígéri: több igényünk teljesülhet, mint korábban, és közben még a kapcsolataink is javulnak, a családban, a munkahelyen, a nagyvilágban. Ha megtanuljuk saját igényeinket felvállaltan és átérezhető formában közölni a velünk élőkkel, érzékeltetve azt is, hogy ez miért fontos a számunkra és azt is, hogy az ő igényeiket is tekintetbe vesszük, akkor legtöbbször meg is kaphatjuk, amire szükségünk van.
A gyermeknevelésben az ilyen hozzáállás egyik előnye az, hogy a gyermekek megtanulják, hogy „a felnőtt is ember, és nem szolgáltatás”. Megértik: a szülő nem egy mindenható, személytelen figura, hanem olyasvalaki, akinek szintén vannak szükségletei, érzései – így a gyerek a legáltalánosabb értelemben empátiát tanul embertársai iránt.

További előny, hogy ha a gyerek igényeink tiszta közlését hallja tőlünk, akkor megtanulja, hogy ő maga is tisztán közölje és indokolja az igényeit, ahelyett, hogy erőszakosan vagy kerülő utakon érvényesítené, követelőzne, vagy éppen elhallgatná és elfojtaná igényeit.
Ha szülőként hatalmi pozícióból nyilatkozunk a „mit lehet és mit nem?” kérdéseiben, előbb-utóbb elveszítjük a gyerekkel a jó kapcsolatot. Olyan harc ez, amelyben nehéz nyerni. Ha tíz év elmúltával már ellenségekként élhetünk egymás mellett egy elmérgesedett kapcsolatban, vagy a gyermek idejekorán kilép a családból, a rossz érzés végül mindig a szülőé: hogyan jutottunk ide? Mi lett a gyerekemből? Miért nem járt sikerrel az életben, miért nem jó a viszonyunk, miért vannak deviáns viselkedései?

Ha – épp ellenkezőleg – mindent ráhagyunk a gyerekre, elveszítheti a tájékozódási pontokat és a mértéket, nem lesz tiszta képe arról, mi fontos és mi nem, hol húzódnak az emberi együttélés fontos határai; nem fog tudni alkalmazkodni másokhoz, és ezt társas viszonyai is megsínylik. Előfordulhat, hogy nehezen épít tartós baráti vagy együttműködő kapcsolatokat és nehezen alkalmazkodik, akár az iskolában, akár később a munkában. Sokat akar és keveset tud teljesíteni.

Ha viszont a gyereket partnernek tekintem és életkorának megfelelően, de minél tényszerűbben avatom be abba, mit miért lehet vagy tanácsos, és mit miért nem, akkor biztonsággal mozog majd a tények világában, megtanulja saját igényeit felvállalni és a realitásokhoz igazítani, a realitások között tekintetbe venni  mások érzéseit és igényeit is. Így jól alkalmazkodó, a világban biztonsággal mozgó, a tényeket, összefüggéseket, társas helyzeteket jól értő, jól kommunikáló felnőtt lesz belőle. A világban való beválás, boldogulás, siker pedig elsősorban az érzelmi intelligenciától függ.

A Gordon mint második anyanyelv

Szülői készségeinket nem genetikusan kapjuk… „A szülőket hibáztatni szokás, de képezni nem!” - vallotta Gordon. Épp azon szülőknek fejlesztette ki módszerét, akik gyanítják, hogy otthonról hozott mintáik nem mind előrevivőek. Aki magáévá teszi Thomas Gordon kommunikációs modelljét, nem csak abban fog tisztán látni, hogy az eredeti programozása mennyiben előrevivő és mely területeken szorul átírásra, hanem új eszközöket is kap, amelyekre lecserélheti a kapcsolatait nem építő, saját jólétét nem szolgáló programokat.

Thomas Gordon rendszere elévülhetetlen, mert olyan alapvető kommunikációs készségtárat tanít az emberi együttélés megkönnyítésére, amely a legmélyebb pszichológiai törvényszerűségekre épít. Valójában az lenne ideális, ha minden ember birtokában lenne ezeknek a készségeknek. Gyermekeink nevelésébe pedig – értelemszerűen – azért érdemes bevinni, mert ők egy új nemzedék hordozói, akik talán már egy egészségesebb társadalmat alkotnak majd, ha felnőnek és átveszik a stafétabotot.

A Gordonban nevelkedett gyermekek már sajátjukként, anyanyelvként beszélik a konfliktusprevenció nyelvét. Hiszen épp úgy működik ez is, mint a jó modor, a kérem-köszönöm, és ugyanúgy a vérünkké is válik. Lehetővé teszi, hogy az egyazon közösségben vagy csoportban élő emberek elfogadható és meghallható módon meg tudják fogalmazni saját igényeiket; hogy értőn meg tudják hallani mások igényeit; hogy nyertes-nyertes formában össze tudják egyeztetni az eltérő vagy széttartó igényeket; lehetővé teszi, hogy a szülő a gyerekével természetes, hiteles, önazonos formában, de mégis fájdalom okozása és kapcsolatrombolás nélkül beszéljen.

A gyerekeknek empátiát és felelősségvállalást tanít a gordonos kommunikáció. Az így nevelkedett gyerek úgy tud érvényt szerezni saját igényeinek, hogy közben jól illeszkedik a társas közösségbe, senkinek nem tapossa le az igényeit és érdemi figyelemmel tud mások felé fordulni. A Gordonban nevelt gyerek tud beszélni és tud meghallgatni. Nem lehet akármit lenyomni a torkán, viszont tiszta szível fog együttműködni ott, ahol ennek az értelmességéről meg van győződve. A Gordonban nevelt gyerek kifejezőkészsége meghaladja társaiét. Érzelmi intelligenciája fokozottabb, a kis korban kialakított gordonos készségtár pedig olajozottan működő pár- és munkahelyi kapcsolatokra képesíti őt.

A Gordon-képzésben először a szülők tanulják meg azt a kommunikációs készség- és eszköztárat, amellyel a gyerekükhöz közelebb tudnak kerülni, mégpedig olyan formákban, amelyek a serdülőkort is át tudják majd vészelni.

Thomas Gordon A szülői eredményesség tanulása (P.E.T.) c. könyvében írja le a rendszerét, ám a Gordon: nyelv és készség, tehát pusztán könyvből nem tanulható meg. Elsajátítása szakszerű vezetést, képzést igényel, annál is inkább, mert a tanuló felnőtt nemzedék számára általában kisebb-nagyobb önismereti leckékkel is szolgál ez a folyamat. Felszínre kerül, eredetileg milyen kommunikációs és gyereknevelési stratégiákat tanultunk a saját szüleinktől. Az is érdekessé válik, hogy mi magunk hogyan éltük meg ugyanezeket a stratégiákat, annak idején, amikor a szüleink rajtunk alkalmazták. Ezért a Gordon-képzés mellett vagy után sokan igényt éreznek saját korai élményeik feldolgozására, megértésére. Ez természetes, és csak azt jelzi, hogy a Gordon tanulása az egész személyiséget a fejlődés irányába mozgósította.

A Gordon olyan nyelvhasználatot ad, amely a szülő-gyerek kapcsolat bárminemű zavarában vagy feszültségében létfontosságú eszközül szolgálhat: afféle nulladik lépés, amelyre komoly kapcsolatjavító vagy nevelési folyamatot lehet építeni. Megtanítja, hogyan kerülhetünk el alapvető kommunikációs hibákat, olyan buktatókat, amelyek miatt a legjobb szándék is ki tud siklani, kudarcot és értetlenséget keltve maga körül. Egyfajta kommunikációs és konfliktuskezelő túlélőkészlet, amelyre tovább építeni lehet, de amely nélkül nemigen érdemes bolyongani az emberi közlések és érintkezések buktatókkal teli világában.