Pedagógus-szupervízió

Egyéni és csoportos pedagógus-szupervízió az óvodapedagógustól az egyetemi oktatóig



Nehézségek és kiutak: a pedagógus speciális helyzete

Bármely pedagógus, legyen bár óvónő vagy egyetemi oktató, egy olyan összetett erőtérben fejti ki tevékenységét, amely legalább öt résztvevő szerződéses viszonyain alapul.

Ennek szereplői:

  • a szülő
  • a pedagógus
  • a gyermek
  • az oktatási intézmény
  • az állam.

Ez az öt oldalú szerződésrendszer eleve bonyolult dinamikák erőterében helyezi el az oktatási folyamatot. Ennek keretein belül igyekszik a pedagógus ellátni kettős feladatát:

  • a tanulókat tárgyi tudással és készségekkel felruházni későbbi szakmai kibontakozásuk és teljesítményük érdekében;
  • a tanulókat nevelni, személyiségüket fejleszteni és formálni későbbi sikeres kibontakozásuk, teljesítményük és társas kapcsolataik harmóniája érdekében.

E kettős feladat ellátásához kevés pedagógus kapta vagy kapja meg a szükséges támogatást, felkészítést, szakmai és személyes szükségletei kielégítését, a megfelelő képzést, szupervíziót, töltődést-pihenést vagy személyes és anyagi elismerést.

Ugyanakkor az oktatás, az iskola az a színtér, ahol „ipari méretekben” formálódik a következő nemzedék társadalma; a családi környezettel közel azonos mérvű hatást gyakorol a felnövekvő nemzedék felkészültségére, teljesítőképességére, személyiségének épségére, ruganyosságára. A pedagógus szárnyakat adhat és a pedagógus porba sújthat – az oktatási rendszer szereplői kezében óriási hatalom és hatóerő összpontosul. Egész generációk önbecsülése, képzettsége, személyiségének épsége múlhat el azon, milyen lelkülettel és felkészültséggel végzi munkáját egy ország ezer meg ezer pedagógusa. Ezért mindannyiunk érdeke, hogy megkönnyítsük, támogassuk, elősegítsük a jó szellemiségű tanítást és nevelést. Az egyes elakadási helyzetek elemzésével megtalálhatjuk, melyek a befolyásolhatatlan és melyek a befolyásolható tényezők, és hogy a pedagógusnak hol nyílik mozgástere arra, hogy külső vagy belső tényezőket áthangolva megkönnyítse saját maga és tanítványai életét és fejlődését.

Ezt a célt szolgálja az egyéni és csoportos pedagógus-szupervízió is.

Neveljünk föl együtt egy egészséges nemzedéket!

Hogy működik a pedagógus-szupervízió?

A szupervíziót ingyenes ismerkedő, igényfelmérő beszélgetés előzi meg. Minden közölt információt bizalmasan kezelünk.

A pedagógus-szupervízió mindenkor az egyes résztvevő pillanatnyi konkrét, kézzelfogható elakadásából, nehézségéből indul ki, maximálisan pontos igényfelmérésre alapul. Célja elsősorban az, hogy a nehézséggel küzdő pedagógus az adott pillanatban minél hamarabb kézzelfogható segítséghez jusson, megélhesse, hogy a háttérből valaki támogatja, drukkol neki, érti, hogy mivel küzd és abban lehető legdirektebb kiutat igyekszik megtalálni. Ez azonban csak akkor nyújt hatásos és tartós segítséget, ha a pedagógus elsajátíthatja azokat a mögöttes elveket is, amelyek alapján az adott választ, az adott megoldást együttesen megtaláltuk. Így később saját maga is válaszokat tud generálni a mindennapi szakmai élete sok-sok elakadásában és dilemmájában. A kivezető út tehát sohasem kész megoldások kritikátlan átvételét jelenti, hiszen a pedagógus maga is tapasztalt és képzett szakember, saját helyzetének legjobb ismerője, vagy – ahogyan Carl Rogers mondta – a kliens a saját életének legjobb szakértője. A szupervízió közös alkotás, két fél által létrehozott folyamat, ahol a szupervízor és ügyfele egyenlő arányban viseli a felelősséget a végkimenetelért.

A physis-szemléletű szupervízió arra a meggyőződésre épül, hogy az a szakember dolgozik jól, aki jól érzi magát a bőrében, akinek ki vannak elégítve alapvető fizikai, érzelmi, mentális és szakmai szükségletei. Ha ez fennáll, akkor a szakember megtalálja a saját motivációját, önmegvalósító, problémamegoldó, pozitív, jóhiszemű potenciálját, és ennek megfelelően tud teljesíteni a munkájában.

Ugyanakkor a pedagógusi munka olyan fokozottan nehéz kihívás, amely bőséges eszköztárat, sokszintű reflexiót és számos eltérő síkon nyújtott támogatást igényel a szakmai, tárgyi, módszertani támogatástól a pszichológiai, pedagógiai és szervezeti készségtárakig és reflexiós eszközökig, vagy odáig, hogy a fönt említett ötpontos szerződésrendszerben segítsen eligazodni. Ezért a résztvevő specifikus problémájára, igényére szerződve meghatározzuk annak különféle elemzési síkjait, megállapítjuk, hogy vajon egy problémás jelenség számos szintje közül igazából melyik az, ahol az elakadás oka található; majd megkeressük, hogy az milyen eszközzel, „pszichológiai engedéllyel” vagy változtatással oldható föl pszichés vagy gyakorlati síkon. Ez így történik mind egyéni, mind csoportos szupervízió esetén. Természetesen a folyamat végcélja a pedagógus gondjára bízott tanuló optimális fejlesztése a pedagógus optimális támogatása, pszichés és módszertani felkészítése és „karbantartása” révén.

Fontos látni, hogy a fent jelzett vektorok végső soron egy irányba mutatnak. a pedagógus érdeke, a gyermek érdeke, a szülő, az iskola és a tágabb társadalom érdeke ideális esetben egybeesik, szakmai munkánk célja pedig az, hogy ezek a valóságban is minél inkább a közös célt szolgálják.

Physis-szemlélet a pedagógiában

A physis ógörög szó, életerőt, életenergiát jelent. Azt az energiát, amely 3,8 milliárd éve indult útjára a Földön, azóta szerteágazóan elterjedt, differenciálódott, egymásra rétegződött, így alkot egységes, ugyanakkor végtelenül változatos, dinamikus rendszert. Ebben a bioszféra-szintű rendszerben helyezkednek el civilizációink, társadalmaink, szervezeteink, családi és magánéletünk, egyéni fejlődésünk. Biológiai és evolúciós beágyazottságunk meghatározza a lehetőségeinket, ösztöneinket, viselkedésünket és mozgásterünket. Egészséges szervezet, család, társadalom vagy közösség csak egészséges emberekből állhat elő, egészséges kultúrával és gazdaságos struktúrákkal és folyamatokkal, amelyek a physis energiáját nem pazarolják, hanem lehetővé teszik az energiák gazdaságos, ökonomikus áramlását és hasznosulását.

A physis Eric Berne (Emberi játszmák; Sorskönyv) tranzakcióanalitikus elméletében (TA) jelenik meg először hangsúlyosan, ám mégis búvópatakként felbukkanva, majd eltűnve. Részletes kidolgozása a jelen szerző munkája. A physis-elméletről bővebben itt olvashat.

A physis-szemléletű pedagógia olyan pedagógiai szemlélet, amely a rogersi elfogadás szemléletbeli alapjain, tranzakcióanalitikus személyiségelméletre építve és az erőszakmentes kommunikáció (Thomas Gordon) eszköztárra támaszkodva alakult ki. A physis-szemlélet lényege, hogy a fejlesztést – főleg ha gyermekről van szó, de felnőttnél is – a pszichés energiák táplálása és a pszichés energiák mederbe terelése egyensúlyaként látja. A képzések-szupervíziók során fogalmi kereteket és gyakorlati eszközöket ad az energia táplálására-fenntartására (motiválás) egyfelől és az energia szabályozására másfelől, illetve – ami a legfontosabb – a kettő közötti mesterien eltalált, rugalmas egyensúly és összjáték fenntartására.

A pedagógus kezében az egyetlen igazán értékes eszköz, munkájának legfőbb bázisa és erőforrása: a gyerek saját eredendő belső energiája, motiváltsága, élénksége és kíváncsisága. A pedagógus legfőbb ellensége, életének legfőbb megkeserítője: a tanuló eredendő belső energiája, motiváltsága, élénksége és kíváncsisága. Így minden neveléselmélet és pedagógia központi kérdése az, hogyan őrizzük meg a tanuló eredendő energiáját oly módon, hogy az szolgálja az ő fejlődését, ne törjön meg, ne szürküljön el, ne vesszen ki; de ugyanakkor jól szabályozott, közösségi együttéléssel, együttműködéssel összeférhető módon, jól szabott mederben áramoljon.

Ebből az is nyilvánvaló, hogy e pszichés energiák elfojtását, erőszakos megtörését a physis-szemléletű pedagógia nem tartja megengedhetőnek, és elvet mindenféle erőszakos, megfélemlítésen, megszégyenítésen vagy önkényes, negatív hatalomgyakorláson alapuló módszert. Az ösztönös fejlődési energiák nem elfojthatóak, elfojtásuk nem lehet semmilyen nevelési módszer célja.

Ugyanakkor nem hisz abban a romantikus elképzelésben sem (laissez-faire, laissez-passer), amely szerint gyereket csak békén kell hagyni és majd magától harmonikus lénnyé fejlődik. Ez az illúzió az emberi természet és a nevelés félreismerésén alapul, és szintén számtalan nevelési kudarchoz vezetett az emberi kultúrtörténet során. A gyermek mellett a felnőtt és a társadalom dolga az, hogy egyszerre biztosítsa a gyermek energiájának töretlen, dinamikus, produktív kibontakoztatását, és tanítsa meg őt energiáinak szabályozására. Ez utóbbit kizárólag pozitív és racionális eszközökkel tehetjük, így a physis-pedagógiába nem fér bele semmi, ami negatív, övön aluli, ami a megszégyenítéssel, megfélemlítéssel, túlhatalom használatával operál, ami az önbecsülés, önkép rombolását, az önkifejezés, a spontaneitás, a kreativitás, a gondolkodás, a tehetség, a kíváncsiság, a kritikai érzék vagy bármiféle képesség elfojtását, megtörését célozza.

A physis-pedagógia támogatja ugyanakkor a felnőttek pozitív dominanciáját, amely humánetológiai értelemben egy pozitív vezető-követő dinamikát jelent, és amely a gyerekeknek biztonságérzetet, megtartottságot, vezetettséget és érzelmi biztonságot nyújthat, illetve tanítást kínál az emberi élet számtalan nélkülözhetetlen leckéjében és tudnivalójában. A felnőtt pozitív dominanciájához tartozik az az elv is, hogy mi, felnőttek vagyunk felelősek a gyermek fejlődéséért, kibontakozásáért, tanulási és személyiségformálódási folyamatáért. Ezt a saját magáért való felelősséget felnövekedése során évről évre, a pubertástól kezdődően fokozatosan és óvatosan, huszonéves koráig terjedően lépésről lépésre adjuk át a felnövekvő fiatal kezébe. Mindenkor arra tanítjuk őt, hogy saját magát értéknek, erőforrásnak, lehetőségek tárházának, fejlesztésre és esélyekre méltó emberi kincsnek tekintse, akiről soha nem mond le; akit soha nem hagy cserben. Természetesen ezt azzal tudjuk neki a leghatásosabban megtanítani, ha mi magunk is mindennapi nevelő munkánk során minden lélegzetvételünkkel és minden mozdulatunkkal emberi méltóságra, esélyekre, fejlesztésre méltónak és érdemesnek tekintjük és kezeljük őt; ha nem mondunk le róla akkor sem, amikor ő már lemondana magáról; ha nem rekesztjük ki és nem engedjük ki a közösségből. Ahogy Alfred Adler tanítja, minden deviáns fiatal mögött egy kirekesztési történet húzódik meg.

Az energia szabályozottsága és a társas együttélésre és együttműködésre helyezett hangsúly nem azt jelenti, hogy egyen-gyerekeket produkálunk vagy előnyben részesítjük az egyen-bánásmódra könnyebben kapható gyerekeket, hanem azt, hogy támogatjuk a kinek-kinek saját természete szerinti harmonikus kibontakozását. A szabályozás nem jelent uniformizálást, mert az a gyerekek túlnyomó hányadának személyiségét sérti, értékeik egy jelentős hányada veszendőbe megy akkor is, ha ennek nem adják látványos jelét. A gyermek erre adott természetes és egészséges tiltakozó reakciója az, amit sok pedagógus viselkedési anomáliának értelmez. Ezzel veheti kezdetét egy olyan kötélhúzás-szerű dinamika, amely végső soron minden résztvevő energiáját értelmetlenül pazarolja. Már középtávon is jobban gazdálkodunk mind a gyermek, mind a pedagógus energiáival, ha a gyerekek egyediségét, szellemi és személyiségbeli alkatát, hajlamait elfogadva minden fiatalt a saját természetének megfelelően tanítunk, fejlesztünk és szabályozunk.

A physis-elmélet szakmai bemutatására a nemzetközi szakmai színtéren 2018 februárjában került sor (konferencia nyitóelőadás INITA Institut, Hannover1), majd ez Magyarországon is több szakmai fórumon megtörtént (Professzionális Coaching Egyesület 2019 március; Gordon and TA Intézet 2019 május).

A physis hét dinamikájának ismertetése, az ezeket szemléltető képi modellek, illetve ezek alkalmazása az egyéni, családi, gyereknevelési, valamint szervezeti tanácsadásban és a pedagógusi munkában a physis-képzések tananyagát képezi.

A physis-pedagógia vezérelvei részletesebben kifejtett formában, illetve ezek használata a mindennapi pedagógiai gyakorlatban a szupervíziók nyomtatott segédanyagát képezi.